Május 5. van, ami egy nagyon fontos ünnepnap Mexikóban, hiszen ezen a napon 1862-ben a mexikói sereg először tudott legyőzni egy külföldi sereget, a franciák hadát. A csata a mai Puebla de Zaragoza helyén volt. A harc hőse egy tábornok volt, akit Ignacio Zaragoza Seguínnek hívnak.

Ezek után minden egyes évben Mexikó és az Egyesült Államok is egyaránt megünnepli ezt a napot. Előkerülnek ilyenkor a mariachik, a bikaviadalok és mindenki boldogan ünnepel.

Nézzétek meg az ünnepség hivatalos honlapját, ahol például bárki önkéntes fellépőnek jelentkezhet. cincodemayo.org/

A Tropa Loca nevet viselő együttes előadásában is meghallgathatjuk a csata történéseit.

Nézzünk egy videót az ünnepségről angol nyelven:

És nézzünk egy viccesebb  videót is... Az amerikaiak így ünnepelnek:

!Feliz Cinco de Mayo!

Ismét találtam egy igen érdekes fiatalembert. :D Diego Miguel Rojasról van szó, aki 31 éves és Kolumbiában, Bogotában alkot és él.
A blogjából kiderül, hogy aminek köze van a rajzoláshoz, azzal ő természetesen foglalkozik. Többek között 2D-s animációkat festményeket szénrajzokat készít. Emellett természetesen rajztanár is. :)
Itt találhatjátok meg a már említett blogot, s az összes munkáját: diegomiguelrojas.blogspot.com/ 

Érdemes végiglapozgatni a blog minden oldalát, mert igazi kincsekre lehet bukkanni.
És megtaláltam a facebook profilját is, bátran jelöljétek be!
A képekért kattintsatok tovább!
 

Ha a sorozatokra gondolunk, és kifejezetten a spanyol vagy latin amerikai sorozatokra gondolok, akkor valljuk be, hogy mindenkinek feláll a hátán a szőr. A sok szerelmi bonyodalommal megtűzdelt, hányadtatott sorsú főszereplőkkel megspékelt telenovelláktól sokszor kiborultam én is. De azt is be kell vallanunk magunknak, hogy számtalan esetben beleesünk a csapdájukba, és rabjává válunk egy-két sorozatnak... :D
Ebben a cikkben néhány olyan darabot mutatnék be nektek, amik nem nekünk készültek, hanem a spanyoloknak, s talán nem annyira borzasztóak. Részletekért kattintsatok a tovább gombra!
 

Ismét csak a szegedieknek kedvezek, s az ő gyomruknak, de ígérem, más városokban is szétnézek majd! :D
Van ugyanis Szegeden egy étterem, mely a Senorita nevet viseli, s alapvetően magyaros, olasz, spanyol és japán ételeket kóstolhatunk meg.
A vasútállomáshoz közel, a Szent Ferenc utcában található ez az étterem. Minden nap 11 órától szívesen várják a betérőket. 18 órától pedig átalakul Tapas bárrá, ahol ugye kis falatokat kaphatunk az italunk mellé.
Ha esetleg nem tudunk elmenni, akkor házhoz is szállítanak, így különböző akciókat, kedvezményeket is kaphatunk.
Érdekesség, hogy a vendégek szeme láttára sütik a pizzákat, a csülköt... a bent lévő fatüzelésű kemencében.
A következő linken minden fontos információt megtaláltok. Sőt, a facebookon is megtaláljátok őket, s olykor a követőik között osztanak ki nyereményeket!
Írjátok meg, ha már voltatok itt, vagy tudtok jobb helyeket országszerte! :D

És ha már Senoritáról van szó...

 

Jerico Santander egy, a huszas éveiben járó fiatal festő és illusztrátor. A spanyolországi Lanzarotéban született, s itt már kiskorában a legtöbb idejét a rajzolással töltötte. A photoshoppal unokatestvére ismertette meg, s innentől kezdve többnyire autodidakta módon sajátította el annak használatát. Szerintem elég jól sikerült neki.
Mostanában Madridban dolgozik az Ideas Atutiplen cégnél mint a weboldal dizájnere és illusztrátora.
Saját oldala még nincsen, de egy cikkből megtudtam, hogy azért, mert egy kicsit lusta. :D Ezt a cikket itt olvashatjátok, angolul van.

Párat a munkái közül megnézhettek a kövezkező oldalon, de természetesen itt is csemegézhettek! Katt a továbbra!
 

süti beállítások módosítása